"És mi a helyes összpontosítás? Amikor a szerzetes teljesen elfordul az érzékiségtől, elfordul a haszontalan [szellemi] tulajdonságoktól, belép az első dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik ebből a lemondásból, amit még gondolkodás és fogalomalkotás kísér. Majd a gondolkodás és a fogalomalkotás elhalkultával, belép a második dzshánába, és ott időzik: itt megszületik az elragadtatás és az öröm, valamint a tudatosság egységesülése, egy belső bizonyosság, ami mentes a gondolkodástól és a fogalomalkotástól. Az elragadtatás elhalványultával, az egykedvűségben tartózkodik, éber és figyelmes, kellemes érzést érez a testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Magasztos azt mondta, hogy: ’egykedvű és éber, kellemes érzései vannak.’ A kellemes és fájdalmas [érzések] elmúlásával – ahogy a lelkesedés és a bánkódás is már korábban megszűnt – belép a negyedik dzshánába, és ott időzik: ami tiszta egykedvűség és éberség, sem kellemes, sem fájdalmas. Ezt hívják helyes összpontosításnak." (MN 141)
- AN 4.41 Összpontosítás
- AN 4.123 Elmélyedés (1)
- AN 4.124 Elmélyedés (2)
- AN 5.27 (A mérhetetlen) összpontosítás
- AN 5.28 Az összpontosítás elemei
- Kérdések Ácsán Cshának
- A négy dzshána rövid áttekintése